Ebben a világban, ahol mindent meg lehet tudni gombnyomásra,
ebben a világban, ahol mindenki látja a mások szemében a szálkát,
ebben a világban, ahol minden ember boldog, és az álmai szerint él…
No pont ebben a világban kell igazán tudnunk, kik is vagyunk,
férfiként-nőként, magyarként, emberként és lélekként.
Külön-külön is, és azt is, kik vagyunk mi együtt.
Mert mik az igazi értékek? Kerestem mindenhol, könyvekben, jogban, markánsan megmondó emberekben, de rá kellett jönnöm, amíg nem tudom meg, milyen igazság van a szívemben, addig elveszlek a mások előre gyártott igazában, törvényeiben, útmutatásaiban.
Úgyhogy elszántam magam. Itt állok a fészkem szélén, bár még senki sem mutatta meg, hogy kell repülni, majd csak valami feltöri tojásom zuhanás közben, és ha akkor lesz elég erőm, széttárhatom szárnyam, és ha bírom még szusszal, meg is tudom tartani magam, és ha azt is túlélem, talán repülhetek…
Nem vagyok egyedül, ti is itt álltok mellettem a fészek szélén…
