Nagyon szeretem, amikor egy teknősbéka velem álmodik. Olyan szamócás és olyan méltóságteljesen lassú. Ilyenkor nincsenek nagy szavak de még szavak is alig, csak érzések és mozdulatok, csupasz leszek tőle egészen. Mutatok valamit, ami ott áll megfeleződve az egyszerű és az igaz között, ami nem kiabál nem magyaráz, nem szomorú és nem nevettet, csak van, mint az az egy pillanat ami megszülte, és az az egy perc, ami leírta. Ilyenkor bennem a világ s ami a falán kívül van az vagyok én magam. Egy ember akivel néha egy teknősbéka álmodik.
