Úsztam mint a hal, repültem egy ló hátán. Magvakat szórtam az úton és most visszanézek, erdők nőnek az égen. Tükör nap, tükör felhők, tükör világ. Arcom van rajtuk körbe mindenütt. Ölelem világom, ölelem Istenem, gyönyörű mindenem, gömbölyű életem. Dal csendül bennem, szünetet csinál a zajban, nézem a tükör hátoldalát, alá van-e írva a nagy mű. Hópihe táncol a nyárban, érinthetetlen a hőtől, csak nézem szelíden, a valóság megremeg. Kibújok abból, ami vagyok, bebújok mélybe-magasba. Hasamban viszek egy halat, repítek egy lovast egy lóval, magvakat fogadok magamba, élvezem hogy visszanéz egy Isten. Álmai fákként úsznak bennem. Tükrözöm őt mindenemben, ölelem világom, ölelem Istenem.
