Sokáig azt hittem, csak én érzem azt a kínzó magányt. De aztán valamiért szertenéztem, és megláttam a fénylő hálót, aminek egyik pontja voltam, és ott állt mindenki mellettem. EGYként, összekötve, összetartozva, testvérként. És hátunk megett végestelen véges sorokben ott álltak az angyalok. Csak a dal hallatszott, a tiszta dallam. Csak a dal hallatszott, az hogy KÖSZÖNÖM, köszönöm hogy élek. Aki hallja ezt a dalt, az már hazaért, az egységbe visszatért.
