Egy 14.századi katolikus templom felújításában vettem részt. Máriapócson található, a neve MÁRIA KÁPOLNA. Különös, tisztaságot sugárzó, minden felesleges cicomától mentes, „mintha mindenütt ablak lenne” hatású, 21.századi szellemiséget árasztó belső tér jött a munkálatok során létre. Jézus Testvérem akkori szenvedéseit, a kálvária utat kellett megrajzolnom. Nem volt egyszerű megtalálnom a SZEMÉLYES JÉZUS arcát, és mozdulatait a tobzódó tudatlanság világában. Mindenképpen NEM a szenvedést akartam kifejezni, hanem azt az erőt, ami fölötte van az emberek világának. 14 stáció volt eddig, de a kápolna papja, Szenes István atya felismerte, hogy amit meg kell mutatni a mai embereknek, az nem más, mint a 15. stáció. Ez maga a testének a halála utáni, a FÉNNYÉ alakulásának pillanata, ahol ő maga válik az ÖSSZEKÖTŐ ERŐVÉ, az ANYA(G) és az ATYA, a Teremtő között. S hogy ez elég hangsúlyos legyen, ez a pót-stáció lett a legnagyobb, és a legközpontibb helyen. Mindezt réz lemezekre, kerámia réteg felvivésével készítettük el. Így a képek is a fényt árasztják magukból, tükörfelületekként, amiben a néző nem csak a képet látja, hanem önmagát is.
Külön köszönet a már említett atyának, Wittinger Zoltán tervezőnek, és Zombor Szabolcs kivitelezőnek.
