Ugyanolyan vagyok, mint Te. Ugyanúgy éltem az életemet, mint Te. Történtek velem csodák és tragédiák. Aztán jött egy érzés… és egy illat… A festékek semmihez nem fogható, lélekig hatoló titokzatos lehelete. Ez az illat megpecsételte a sorsomat. Négy évtizedesen festeni kezdtem. Azóta egy évtized telt el, s életem észrevétlenül a mandalaság köré szerveződött. Tanulás, tanítás, kutatás, fejlődés, kapcsolatok, élmények, vagyis maga a lüktető ÉLET vett/ vesz körül. Ma már bizonyosság számomra, hogy nekem a mandalaság az a fajta köldökzsinór, vezérfonal, mely a Teremtő Szent teréből ered. Ha mandalát festek, JELEN vagyok, rajta vagyok a JEL-en, melyen keresztül Ég és Föld Egy-be zeng. Olyan ösvény ez, mely valaha Fényesen létezett, csak az idők során el-Sötétedett. Hiszem, hogy a Szeretettel végzett bármilyen cselekedet által ez az ösvény újra Életre kel, Ragyogni fog és utazhatunk rajta mindannyian. A mandalaság elvezetett városok szeretet-mandaláinak elkészítéséhez, ősi magyar ünnepek fénymandaláinak létrehozásához, a világ számtalan országába, a Szentendrei Mandala Manuart Galériámba, a tanítványaimhoz, a megrendelőimhez, s általuk barátságok köttettek, alkotóközösségek alakultak, szerelem szövődött. Üvegre álmodott mandaláim a festékeken túl gyöngyökkel, strasszokkal, kristályokkal, ásványokkal rajzolódnak ki, ahol nemcsak a motívumok gazdagsága, hanem a háttér mélységének kialakítása is igen hangsúlyos. A térmandalák fénykötéssel kapcsolódnak a háttérhez, az ékszerek finom rezgésűek, az asztali térmandalák a privát terünk hangolásában vesznek részt, a kültéri mandalák nemcsak védelmezői otthonunknak, hanem a bentlakók lelkivilágának is tükrei. Mandaláim a világ megannyi tájára eljutnak, csakúgy mint itthon a Kárpát-medencében. A nyíregyházi házam az évek során alkotóházzá alakult, sokan lélekkórháznak nevezik, akinek dolga van arra felé, bátran lépjen be hozzám.