Ahogy maga jellemzi önmagát egy helyütt: „Az érdeklődésem figyelemmé, a figyelmem vonzódássá, a vonzódásom egy életre szóló elhivatottsággá vált”. Rajzait a mesék csipkéi jellemzik. Beszélő aprólékosság, mesei képszerkesztés és figyelemvezetés. Alkotásai által elbeszéli a sétákat kastélyok, várak, városok és falvak körül, díszkutak mellett néha fehéren hagyott kontúremberekkel, néha precízen kidolgozott, képzeletbeli vagy valós személyekkel. Alkotásain jelen van az épített környezet és az érintetlen környezet is. Hol egy ponterdőben bolyonghatunk, végtelen füvek, elhullott ágrészletek, de legfőképpen mesélő, burjánzó erdők ligetes csendjében. Hol pedig olyan városba képzelhetjük magunkat, ahol az égen autók, hajók, vonatok, repülő alkalmatosságok közlekednek, a Nap vigyázó korongja alatt. Rézkarcait, az akvarell és a rézkarcfesték pasztell színeivel teszi meseszerűvé. Mert bizony meseképek ezek!