Kívánom, hogy életetek és álmaitok azon versengjenek, hogy melyikük szebb. Folytatás Vidéki motel kuplerájszomszédsággal A barna szemeket illetően A folyosón túl meztelen árnyak könnyű esti séta némi erőszakkal. Éjfélkor mindig elmozdul az asztal. Gróf Wieczesky bókol a rémült szobalánynak. Olykor még felbukkan Farkas Fivér s egy panziónyi csodát hint az éjszakába. Titkait elrejtem egy ölelésbe zárva, ha egy fáradt örömlány hazakísér. Holdnővér tócsában mossa az arcát, cserepes számon borszagú az ének, s reggel – ha még élek – beállok vitéznek versekkel szolgálva a patriarchát. A folyosón túl nincsenek árnyak szemhéjam alá benéz a nappal. Gróf Wieczesky elment a 6.10-es vonattal, s az utcán a lelkek versenyt kiabálnak. Elpattant a zsineges tavasz húrja izzadt ingű ablakomon átüt a reggel. A szemközti házban a lány, aki kedvel hasist szív a kuncsaft utáni búra. A közeli sínpáron szerelvény áll: indulni bárhová, két napot is várhat. S akasztott bohócok aszalt sorában megnyitjuk az Egyesült Mókagyárat. Majd eltáncol a nő is pezsgő sikátorneszben. Hol városnyi árulást vág zsebre a talány. S e kültelki bozótban gyufával játszik az arcra tükörfordított erényarány. A ragyás koldus után két utcával, hol kialudt neonlegendákat rugdos a táj csikorgó talicskáját tolva házal a nyilvántartott Lenin körúti Holdapály Egy-két emléket, mit kidobok ma neki zörögve fújnak el a házak közti szelek s egy pillanat még megáll visszainteni. A pillanat, melyben halkan megtörténtek.