Szeretettel köszöntöm a kedves olvasót! Nem kívánok hagyományos ismertető szöveget felvonultatni, hiszen eredeti szakterületemen már oly sokszor és sokkal személyesebben kifejtettem az életről alkotott meglátásaimat, viszonyulásomat és indíttatásaimat. Ezúttal – és kivételesen – remélem, nem tűnik majd szerénytelenségnek, vagy önteltségnek önmagát idéznie az embernek, hiszen dalszövegekről van szó, melyeket egyébként is minden egyes koncerten újra és újra felidézek. Azért választom ezt az utat – mondjuk úgy a bemutatkozásra – mert meggyőződésem, hogy e rövid ismertetőben minden másnál tisztább és világosabb képet tud mutatni. Ekképpen mondhatnám tehát azt, hogy: Ekképpen mondhatnám tehát azt, hogy: vagy éppen azt ,hogy: és azt, hogy: és közös életünkről azt, hogy: Ahonnan jöttél elillan, Amerre tartasz sehol még. Az élet a kettő között van, A Sors furfangos ajándék. Születsz, hogy mesés álmokat építs De inkább leépülsz. Ott állsz egy sorban feladni Belehalni készülsz. Szeretlek, bármit tehetnél, Szeretlek-másképp mondani. Nem lehet. Nem is tudom miért, Szeretnél többet hallani. Bocsáss meg mindent magadnak! Hisz egyszer úgyis elévül. Semmi rossz nem tart örökké. Végül megszépül… Ha van amit meg kéne tenned, Ha valamit el kéne mondani Igen, minden seb begyógyul benned Van, hogy ideje van megbocsájtani, Mert valakit be kell, hogy engedj. 'S bár nem szégyen néha nem érteni De van, amit el kell, hogy engedj És van, hogy neked kell vitorlát bontani Mert sokmindent nem lehet De van, amit jobb még ma szavakba önteni Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig Mert van amit elég, ha rejt a szív mélye Akad, amit muszáj megosztani Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig. Most kell, hogy élvezd, amid van S nem várni, amid nincs! Most kell, hogy meghalld, amit kell, Meglátni minden színt! Most kell, hogy tényleg itt legyél, Mert többé nem jön el. Minden pillanat más, de pont azt ad, amit kell! Szedd, szét magad néha! Rakd össze megint jól! Mindegy, hogy szűz vagy nagyon léha vagy, Csak tudd azt magadról! Azt, hogy meztelen születtél És majd meztelenül mész. Semmit nem hoztál és nem viszel, Mindened az maga, hogy: ÉLSZ! Visszahoztam a tőled kapott világot, Ami megtanított élni, bár hiányzol. Már tudom szeretni nem azt jelenti, Hogy két ember egy igát von, Hanem a másikat biztatni, Repülni át egy világon…