Magyarországról származom. Egy ősi nép leszármazottjaként. Bennem őseim tudása, és itt most nem egyértelműen genetikai örökségről beszélek, hanem az Emberiség Szelleméről, ami az ősi kultúrákban magas fokon lángolt, ám napjainkban alig-alig pislákol. Ha a világon körbenézek, valódi ébredéseket látok. Aludt egy nép, egy földrész, egy faj. De most más idők járnak. Most akar újra fellobbanni, futótűzzé válni a Tudatosság Fénye, ami maga a Szerelem Forradalma.Már mindenki döntött, hova tartozik. Huszonhárom éves voltam, mikor először vettem ecsetet a kezembe. Pont így kezdődik minden szerelem. Arra korábban nem gondoltam, hogy épp ez lesz az eszköz, aminek segítségével megtalálom a kifejezés személyemre szabott, legtisztább módját. Az első képemet ösztönösen írtam alá, akkor tudtam meg, hogy festő vagyok. Életem fontos pillanatai közül az egyik. Ma már biztosan tudom, hogy ez is jelentett valamit. Akkor nyitottam ki az első „ablakomat.” A képeim álmokban születnek. „Álomvalóságnak” is hívhatom őket, ablakoknak, amelyeken át meglátható a végtelen világok némelyike. Azóta elmém tükre helyett a világot nézem, és a másik, az Álomjáró áthozza a csendet a túlsó partról. Nem keresem, hogy mi volt előbb, a kezdet vagy a vég. Csak egyszerű képzelője vagyok a széles-magas nagyvilágnak. Gyerek-tisztaságú lélek és lúdtalpakon járó mókás ember. Nem a felelősséget kerülöm, csak játszva szeretném vinni a mázsás terheket. Könnyedén, ahogy a szél viszi a levelet. Sokáig azt hittem a falevél vagyok,és nincs más dolgom, mint minél könnyebben ráfeküdni a szélre. Most már tudom, a szél ami vitt eddig engem,nem más mint a szándékom,és nem a sors. És nincs kisebb szándékom, mint a Szerelem Forradalma. Hogy a lelkeinkből álló Isteni Egység újra egy legyen. Vad csikó koromban Hittem. Mert a hit az egy híd. Csak átvezet innen oda. Nem nagy élvezet van ácsorogni a hídon, ha már látod a másik oldalt. Minden ablak amin kinéztem,ezt mutatta nekem. Most már érzem, ez a tudó állapot. Istentudó vagyok. Az életem, hogy Eggyé váljak a Létezéssel. Szerelem a Minden felé. A belső Mag teremtő ereje, hogy minden Születés gazdagítja a Nagy Művet. Ajtókon haladok egyre beljebb, majd a legbelsőn benyitok közétek, épp ide, ahol vagyunk most. Épp ide. Arccal mindig a Fény felé.