Mozgó (animáció) és statikus formában is a munkám során, az elmúlt 15-20 esztendőben, szerencsésen kipróbálhattam magamat: Kreatív osztályok, zenei kiadók különböző szintjein, ahol kedvenc eszközeimmel dolgozhattam, úgymint grafika, animáció, fotó, videó, film, hang. Mint az X generáció gyermeke megkaptam az anyagot ...a műanyagot. Nem fa, nem fém, nem kő, nem természetes… ellenben mesterséges, amennyire csak lehet. Nagyon hasonló korszakunkhoz, amelyben élünk: gyakran értelmetlennek tűnő, gyorsan létrehozott, változó, nem hosszan tartó effektet létrehozó. Mindezek ellenére fogyasztható, leginkább egy cukormázas sütire emlékezteti a nézőt. De hogy mi van benne, vagy mögötte....az kérdéses. Mint a hősök, akik meg tudjak védeni a világot a pusztulástól, a gonosztól ...ez a sztereotipizált szerepük. Gyakran felbukkannak a képeimen: sokszor büszkén, ragyogóan, dominánsan betöltve szerepüket. Néha mocskosan, sérülten, ami jelzi, hogy mennyire "hitelesek" a saját szerepkörükben. Ők csak jönnek és jönnek, beépülnek a hétköznapjainkba, de az illúzión túl....semmit nem tesznek, semmit, ami igazi változást idézne elő a való világban.