Semmi sem az aminek látszik, Pedig valami a rendszerben hibádzik. Elhiszed azt, hogy semmi pánik, Csak egy pár öntelt a hatalommal játszik, S a testvéreivel hülyén bánik. De akit az Istenek szeretnek, Azt meghagyják gyereknek. Bilincsek a karokon nem veretnek, S aki másban hisz, az nem eretnek. Csak mondjátok el az embereknek! S ha nem lenne a világon az a gyógyszer, Ami mindenkinek egy bódító szer, Nem lenne az, amiért felfelé verekszel, Megszűnne, mint tömegszer. Meg hogy az álom a valóság, vagy a valóság álom? Hogy az éber létből hová tartunk, S az életet álmodom. Ahogy utat adnak a fák az erdőben, Majd megtapasztalod A tiszta erőben.