Mihálka Zengő Jázmin vagyok. 5 és fél éves vagyok. A felhők közül jöttem, mielőtt megszülettem. Kerestem magamnak házikókat, mindig nézelődtem, meg hogy kibe legyek majd. Állandóan feldobáltam a papucsát az égbe az embereknek. Otthon voltam a Felhő Otthonom után is. Azután aludtam, mindig jó történt. Mindig meglátogattam mindenkit, azt is, aki meghalt. Volt felhőbiciklim, meg felhőkocsim, meg angyalom, aki Mézíz. Az emberek szépek, meg az állatok is gyönyörűek. A fák is, mikor hozzám beszélnek, meg leadnak egy diót vagy gesztenyét. Semmi baj sincs, majd futok veled egy versenyt! Inkább nevess! Ezt üzenem mindenkinek, aki szomorú. Hát ennyi.