Kezdetnek kezdetén, kerek erdő közepén lettem. Az életem eddigi szakaszaiban eggyé váltam a művészetemmel, festészetemmel. Földi létezésem minden pillanata a képeimről, és azokról a dolgokról szól, amiből táplálkoznak (magyar mondák, mesék, népművészet, magyar ősi hitvilág). Hiszem és vallom, hogy a mai művészetnek kaput kell nyitni az emberek lelkéhez, szelleméhez, szívéhez. Úgy érzem, hogy a képek születésében szerepet játszanak azok az ősi, teremtő csodák, amelyek segítik az emberek belső vágyakozását a szépre, a jóra, az élet beteljesülésére. A művészet örök: volt, van, lesz. Lehetőségeimhez képest hozzájárulok az élet teljességének egységéhez. Emléket állítok őseink letűnt,létező,és elkövetkező világainak.