A művészet és e nagy családból is a festészet számomra egy lehetőség, egy megoldás arra, hogy mindent ami velem megtörténik, mindent amit érzek és gondolok a világról, átfordítsam a színek és formák nyelvére és megfessem azt. Ez a “kódolás” nem teljes egészében marad tudatos és megszerkesztett. A képet akkor érzem befejezettnek, amikor belekerül az a hangulat, amit magamban érzek és amit nem tudok sem kimondani, sem elzenélni vagy leírni. Mégis mint egy belső zenének hallom a hangjait és ezekhez használom fel a színes anyagokat, az olajakat, vásznat, hogy belőlük megkomponáljam a tiszta, őszinte kifejezését mondanivalómhoz. Figurális képekben gondolkodom. Mindannyiunknak a látott világ az egyetlen, amit szemünkkel ismerünk, aminek tárgyaival, alakjaival, arányaival képzeletünk gazdálkodni tud, kombinálva, leegyszerűsítve vagy feldúsítva azt. Ezekből tudok létrehozni új motívumokat, ahol a színeket és formákat saját hangom szerint szerkesztem össze, élvezve közben az alkotás örömét és lendületét. A figurális világ feloldásában a festői anyag van segítségemre. A különböző médiumok, festékek, olajok, valamint a feldogozásukhoz használt eszközök tárháza további játékot és lehetőséget ad az ábrázolt emberek, tárgyak megjelenítésére. Ha sikerül egy anyaggal barátságba kerülni, ha megismerem annak természetes lényegét, akkor alkotó társként működik közre a képen. Így új minőségben, új rend szerint tudnak a felhasznált anyagok összeállni, melyek rendszerét az alkotói akarat tartja össze. Az alkotói kedv megtartásához, megtalálásához mindig sokat segítenek, inspirációt adnak a művészet más ágai: a zene, a filmművészet és az irodalom. Számomra e műfajoknak is a hangulatteremtő ereje az, ami magával sodor és saját élmények megtalálására ösztönöz. A művészet számomra az emberi lét élményének kifejezése és megosztása a többi emberrel.